Guatemala Trip Day #10

2009. Március 7.

Ma már úgysem csinálok semmi társadalmilag hasznosat, úgyhogy megírom a beszámolót Guatemala-túra utolsó előtti napjáról. Ezen a napon Frontera Colozalban ébredtünk, ami - és most elnézést a politikai inkorrektségért - olyan volt, mint valami apró ci*ányfalu. Nem tűnt a település barátságosnak korántsem, de nem is ezért mentünk oda. Hanem egy kevésbé megközelíthető, ámde talán a legszebb romváros megtekintésért. Korán keltünk és vagy 50 percet csónakáztunk, míg elértük Yaxchilan romvárosát.

Az első igazi vízuális élményben még azelőtt részesültünk, hogy megpillantottuk a romokat. A napfelkelte korántsem volt szokványos, elsőre nehéz is volt észrevenni, hogy ez tényleg a kelő nap.

Yaxchilan igazi érdekessége, hogy még nincs teljesen feltárva, ami azt jelenti, hogy akár minden második fal alatt egy újabb templom, vagy egyéb építmény található. Másik érdekessége, hogy alig volt túrista. Értsd ez alatt, hogy rajtunk kívül nem volt ott senki. A romok között mászkálni meg mondanom se kell, iszonyatosan nagy élmény volt.

Miután Yaxchilan minden rögét megnéztük legalább három oldalról, ideje volt visszatérni Guatemalába. Ehhez először átkeltünk a folyón, majd felültünk egy buszra. A busz korántsem jár mindennap, ezúttal pedig szinte csak ránk várt, mert mi biztos utasok voltunk. Út közben persze minden "faluban" és fánál megálltunk, és felvettünk mindenkit akit a sofőr ismert. Volt ilyen ember bőven.

Külön vicces látvány volt, hogy a felszállást gyorsítandó volt, hogy a kisgyereket az ablakon adták fel. No meg, hogy a járat implicit módon egy útfenntartó járat is volt, vagyis a sofőr segédje út közben kilógott az első ajtón egy hatalmas machetével, és az összes behajló ágat lecsapta. Hatékony volt.

Talán egy órája döcöghettünk a földúton, amikor elértük a Mexikó-Guatemala határt. A határon elvileg nem kell belépési díjat fizetni, ha Guatemalába lép be az ember. Ezt azonban nem sikerült elérni, igaz az uno recibo varázsszavakat se sütöttük el. Magyarán a lepukkant határátkelő suttyó határőre lehúzott minket fejenként 30 quetzallal.

Még vagy 1 órát utaztunk földúton, mire végre aszfalt került a kerekek alá. Az aszfalton persze hamarosan defektet kaptunk, de ezt vagy 10 perc alatt orvosolták a sofőr és társai. Ha jól emlékszem innen még egy bő óra volt és elértük Tikal városát, azon belül is kis séta után a Los Amigos Youth Hostelt, az aznap esti szállásunkat.