2008. október 26., vasárnap

First Friends Picnic


Hétvégén voltam piknikezni. Az egész összejövetelt az ISSS szervezte egy farmercsalád közreműködésével, a család birtokán, ami Nashvilletől mintegy 40 mérföldre délre fekszik. Valahol itt:


Nagyobb térképre váltás

Az útnak egy selejtesen nyomtatott Google Maps térképpel vágtam neki. Mindössze egyszer tévedtem el, akkor is csak picit. Ennek két oka volt. Egyrészt a táj iszonyatosan szép volt. A nap már nem volt túl magasan, a fák még csak most kezdik elveszteni az éretlen színüket és a farm felé egy dimbes-dombos, kanyargós erdővel övezett út vezetett. Ez volt talán a legnagyobb élmény az egészben: odavezetni.

Pillanatkép az útról (igen, vezetek)

Az eltévedés másik oka a megalapozatlan feltételezés volt. Valamiért azt hittem, hogy végig aszfaltozott úton kell közlekedni és az egyik - apró táblával megjelölt - földút elkerülte a figyelmemet.

Az utolsó útszakasz

Aztán megérkeztem és az alábbi látvány fogadott. Voltak vagy 50-en a pikniken, rengetegen frizbeeztek, a kisgyerekeket meg golfkocsival, vagy egy pótkocsira pakolt halom szalmakocka tetején furikázták egész este, traktorral.

A piknik távolról

A hely tényleg jól nézett ki, nyugis volt. Érdekesség még, hogy a szomszéd ház a házigazda testvéréé, a kettővel arrébb található birtok pedig a szüleié.

A piknikhez visszatérve, volt mindenféle kaja. Főleg rántott csirkeszárny (amin itt igen sok hús van), sütemények és saláták. Lakmároztam is, közben pedig beszélgettem a "First Friends Meeting révén megismert családdal.

A családból az apukát bírom leginkább. Édesapja olasz volt, őmaga már itt született, érthetően beszéli az angolt és baromi intelligensnek tűnik. Foglalkozását tekintve a nashville-i vasutak valamelyik részlegének vezetője.
A családapa

A beszélgetés során a sok átlagos infó mellett egy kevésbé szokványosra is szert tettem. A családnak egy SONY F717 fényképezőgépe van, amit persze 40 méterről is felismerek. Elkezdtünk róla beszélgetni, hogy az bizony egy jó gép. Megemlítettem a legnagyobb problémámat, hogy csak sima MemoStick-et hajlandó elfogadni. Egyetértő (?) választ kaptam, ők is szívtak már ezzel. Az első áthidaló megoldás az volt részükről, hogy vettek 6 másik 128 MB-s MemoSticket (ez az első generációsból a legnagyobb), és hozzá egy tokot. (Nekem tavaly Novemberben ilyen fancy tokom nem volt, ezért is hagytam el egy napsütéses délutánon a Párizsi képek felét.) A második megoldás az volt, hogy faggatták a SONY-t, hogy megy-e az új kártyákkal (MS Duo, Pro, etc.) a gép. Az ügyfélszolgálat azt a választ adta, hogy nem tudják. Én mondtam, hogy legjobb tudásom szerint nem megy (Wikipedia, fórumok). Azt válaszolta, hogy ő is erre jutott, de végül elment egy elektronikai boltba és kipróbálta egy 2GB MS Pro Duo kártyával + adapterrel. És lám: működik. Ez egy életmentő felfedezés. Ha megjön a fizum, valószínűleg azonnal kipróbálom.

4 megjegyzés:

Matyi írta...

nekem eza feeling nagyon bejött szépeka képek is!

Matyi írta...

bár az erdő atta magányban lehet én is csajokat fűrédszelő örlültéválnék miután meguntam, hogy oda viszem őket.

Ficzere írta...

veled nem megyek turazni

bAtu írta...

Matyival?